|
Témaindító hozzászólás
|
2014.08.08. 13:56 - |
LEROY x XEREA
Nyitott játék, csak Syvequóknak |
[21-2] [1-1]
Kíváncsi tekintettel fürkésztem az arcát, hogy még is mit reagál a kérdésemre. Biztos voltam benne, hogy igent fog mondani. De milyen formában?.. Amikor rábolintott az ötletemre mosolyogva indultam el mellette. De láttam rajta, hogy nem kaland vágyból vagy kíváncsiságból, hanem határozott tervel indul el. Na és ezt honnan látom? Hát az arcáról, ahogy össze húzodnak az ismok az arcán. Kicsit , sőt nagyon is meglepett ez a kérdés. Most erre mi a jó válasz? Köztudott, hogy a ménesünket mindenki gyülőli, mert sok a kitaszított és a dilis. Már akiket befogad Leroy. Na és hát azok szeretnek randalírozni, na meg persze a sereg. Leroy jó pár csatlost maga köré gyűjtött és azzal igázza le a környékeket. Igy belegondolva nem is csoda, hogy nem szeretnek minket.
- Őőhm... Nem igazán... - feleltem félve a mén kérdésére. Nem vagyok egy harcos fajta, inkább jámbor teremtmény vagyok. De ha kell akkor megvédem magam. De jobb szeretem az ilyen háborús dolgokat messzíről elkerülni. Ahogy gondolkoztam, az arcmimikám folyamatosan furcsábbnál furcsább kifejezéseket közvetitett a nagyvilágnak.
- Miért kérded? - pillantottam rá a szemem sarkából majd az egész fejemet felé fordítottam. Persze ez amolyan költői kérdésnek szántam. Nyílván azért kérdezte, mert tudni akarja, hogy még is kikre számíthat ha netalántán valami probléma lenne vagy ilyesmi.. |
 Xerea válaszára halkan felsóhajtott. Mintha az olyan egyszerű lenne - gondolta magában, majd fontolóra vette a szavait. Új hely? Nem is rossz ötlet. Talán ki kellene jelölnie egy felségterületet. Vagy legalábbis megnézné, és később visszatérne egy sereg Syvequóval.
- Jó ötlet - bólintott komolyan, és lassan elindult az egyik irányba. Megvárta, hogy Xerea követi-e, aztán ügetve haladt tovább.
- Volt már bármiféle összetűzésed a szomszéd ménesekkel? - tette fel a kérdést. Jól tudta, hogy sem az Alquo, sem a Ferequo nem tartozik azon ménesek közé, akik jó szemmel nézik őket, vagy akár bármilyen betolakodót. Kíváncsi volt rá, hogy Xerea mivel üti el mindennapjait. Ha másért nem, akkor leginkább azért, mert nem nagyon tudta, ki képes még elviselni egy ilyen beszédes és hóbortos teremtést. Ugyanis az ő türelme is ismert korlátokat, ezekkel pedig tisztában is volt. Habár a kanca még nem ezek szélén táncolt, de Leroy biztos volt benne, hogy talán még ma eljuthat odáig. |
Önfeledt lubickolásnak nem lehetne nevezni amit micsinálunk. Sőt talán csak egy szimpla mártozásnak lehetne hívni. A mén sanditására felvontam a szemöldökömet. ~ Nincs ennek humorérzéke?! ~ gondolkoztam miközben a vízes sörénytincseimet próbáltam eltakaritani a szememből. Úszkáltam még egy-két kört mire megtaláltam a tökéletes helyet ahol kitudnék szálni.
- Akkor ne tedd. - javasoltam egy igen egyszerű ötletet miközben kikecmeregtem nagynehezen a tóból. Megráztam magamat majd könnyed léptekkel elindultam a túlparta a mén felé.
- Mi lenne ha, valami új helyre mennénk? - gondolkoztam. Ugyan is itt a víz mellett csak sárdagonyák vannak amit nem hiszem hogy élveznénk.
- Valami tiltott vagy még felfedezetlen helyre.. - gondolkoztam tovább. Vártam Leroy válaszára. Kíváncsi voltam mit felel. |
Kivételes békével álldogált a vízben, és az eget nézte, amikor Xerea hirtelen felkiáltott, és mire odakapta a fejét, már egy hatalmas hullám közeledett felé. El akarta takarni magát a szárnyaival, lévén hogy ezek denevérszárnyak, nem aggódott azért, hogy vizesek lesznek. Azonban a hullám már túl közel volt, őt pedig telibekapta a víz. Leroy sztoikus nyugalommal tűrte a lecsorgo víz hangját, és a kanca kuncogását, egyedül a tekintetén látszott, hogy unja a dolgot. A moszatra szintén csak annyit reagált, hogy lerázta a szarváról, és valahol messzebb egy csobbanás landolt. Xereára sandított, majd kikecmergett a túlpartra, és lerázta magáról a vizet. Nem kifejezetten szeretett megmártózni, de most meleg lett, és elég rosszul is járt ebből a szempontból a fekete szőrével, ami könnyen szívta magába a meleget. Sóhajtva lerázta magáról a vizet, majd megmozgatta a szárnyait, hogy onnan is eltávolítsa az összes nedvességet. Xereára pillantott.
- Őszintén szólva, nincs kedvem őrjáratozni. - mondta, utalva rá, hogy ki kéne találni valami érdekes ötletet. |
Még egy jó pár percig dühödtem fújtattam de aztán lenyugodtam. Leory szavait hallgatva ő sem ezt a jövőt szánta a ménesének. Igaz, hogy nem a legszebb és táplálékban sem igazán dús terület a miénk de eleinte nem rossz. Később lehet máshol kötünk ki. Ki tudja... Fel se tünt, hogy a mén megállt igy pár méterrel tovább sétáltam mikor a hangját hallottam. Mire vissza fordultam és válaszolhattam volna Leroy már a vízben lubickolt. Felvont szemöldökkel figyeltem ezt a viselkedést. Hogy mi ütött belé azt nem tudom de tetszet.
- Vigyááázat! - vettem az irnyomat a víz felé és egy könnyed mozdulattal a vízbe csobbantam. A landolásom egy kisebb szökőárra hasonlíthatott ami természetesen elérte Leroyt. Ebből az egész csak az kerekedett ki, hogy valami érdekes moszat a szarvába akadt. Nekem pedig egy kisebb kuncogás hagyta el a számat. |
Mi tagadás, imponált neki a kanca őszintesége, meg hogy nem olyan a felfogása, mint a legtöbb, még alig felnőttnek... Bár erre a tényre is úgy gondolt hirtelen, mintha ő fényévekkel idősebb lenne. Mindenestre, azért az zavarta, hogy egyre jobban érezte magukat egy rangon. Xerea kissé dühödt szavai felkeltették az érdeklődését, és kaján mosollyal fordult felé.
- Dühítő, igaz? Olykor úgy érzem, szívesebben szembenézek Separral és a tollcsomóival, mintsem ezt az eszement szócséplést hallgatni.
Egy pár pillanatra csend lett, és gondolatai közt cikázva, Leroy megtorpant, a vízre pillantott.
- Meleg van, nemde? - kérdezte, de mikor a kanca épp válaszolni akart volna, felnevetett, de további szavak nélkül belegázolt a vízbe. A közepénél alig ért a szügyéig, a sodrás pedig egyáltalán nem volt gyors, így nyugodt szívvel sétált benne. Azon gondolkozott, hogy mára talán ki is hagyja az őrjáratozást, és keres valami érdekesebb elfoglaltságot. Hiszen, a betolakodókat általában észreveszi valaki. És az a valaki egyből hozzá siet, így végülis értesül róla. |
Leroy első mondatánál már-már azt éreztem, hogy bocsánatot kéne kérnem. De aztán átgondoltam az egészet. Minek is? Ő is megerősitette, hogy ez egy fontos probléma amit mielőbb orvosolni kéne. Na igen a megtört lelkek. Rájuk nehezen lehet hatni hacsak nem sehogy.
- Nem vagyok egy harcos, felderitő, őr, vadász vagy tudjam is én mik vannak a másik ménesekben. De tudom, hogy valmit kell ez ellen tenni. - gondolkoztam inkább hangosan mint magamban. Ez kissé zavarba is hozott mert nem igy szándékoztam. Láttam a ménen, hogy talán évek óta most először beszél nyiltan és őszintén valakivel. Most amolyan bizalmas tagnak érzem magamat. Lehet csak én érzem igy de ez is eltölt egy kis melegséggel. Végig gondoltam amit Leroy mondott.
- Aztán ők honnan tudják, hogy hogyan és mit kell tenni? Oda kéne állitani őket, hogy van fél percük eldönteni egy egész ménes sorsát akár egy harcban, akár egy betolakodó miatt. Kíváncsi lennék hányan futamodnának meg az egésztől. Hányan bújnának ki a felelősség alól csak azért, hogy mentsék a saját bőrüket. - mondatom végén horkantottam egy mérgeset. Nem is értem mi a fene ütött belém. Csak mondtam dühösen a magamét. Aztán mikor kezdtem látni a mén arcán az érdekesebbnél érdekesebb mimikákat inkább elhallgattam. |
Először cseverészett valakivel kötetlenül a ménes dolgairól, így hirtelenjében nem tudta, hogy közelje a helyzetet. Végülis, nagy titkot nem árulna el, nyilvánvaló tényt hozott fel Xerea is, a probléma egyik gyökerét. A környék - nos erre pont nem számított, hisz nem ez volt a legszebb. Hiába Leroy többnyire zord és vad jelleme, a ménesének nem kifejezetten ilyen helyet képzelt el álmaiban. Sokkal inkább, mint az Equók területe... Egy csodaszép hely, ahol mindenki úgy él, ahogy akar. Persze, sosem volt álmodozó, így most is inkább a realitás talaján maradt. Egyszer talán majd elfoglalja, de előre nem akar beleképzelni semmit. Nem akart csalódni. Végül sóhajtva nyitotta száját válaszra.
- Tudod, ami azt illeti, ezt még senki se merte a szememre hányni, pedig ez az első számú problémám jelenleg. Nehéz ennyi megtört, megszégyenített és kitaszított lelket egyben tartani, pláne, hogy az összes okosabbnak hiszi magát a többinél - mondta kissé komoran, aztán bólintott a kanca újabb kérdésére. A tervei jutottak először eszébe.
- Komoly feladat. Részemről a legnehezebb része az, mikor a sok ostobát kell végighallgatnom, aki azzal vádol, hogy valamit nem teszek jól. Nem is tudom, melyik elődöm volt az, aki ilyen őrültséget talált ki. Hm, most hogy így feljött, le kellene szokatnom erről az egész bandát - elmélkedett kissé nyíltabban. Nem mintha zavarta volna a kanca jelenléte, de kezdte unni a szüntelen beszélgetést, és ez némi nyugtalanságot keltett benne - de nem eleget ahhoz, hogy ez a hangulatára is kihatással legyen. |
Szép ráérősen a mén mellett sétáltam. Furcsáltam az egészet. Eleinte kedves, jól kezelhető. Utána dühösnek nem mondanám inkább gyanakvónak és határozotnak. Néha oldalra pillantottam és meglehetősen láttam rajta, hogy valamin nagyon is gondolkozik. Csakhogy nem azon dolgoztam, hogy az arcáról leolvassak mindent egyszer csak megszólalt.
- Igen. Nagyon is kedvelem ezt a környéket. Bár a ménesből nem sok mindenkit ismerek. - gondolkoztam el.
- Sajnálom, hogy ilyen nyers vagyok, de nincs sok össze tartás ebben a ménesben. - kissé vonakodtam ezt megemlíteni nem tudtam, hogy hogyan fog ez majd rá hatni. Inkább igy kicsit csendbe is maradtam. Hát a szó legszorosabb értelmében egy kicsit voltam csendbe.
- Na és a 'vezérkedés' nehéz feladat? Mármint értem én, hogy megterhelő és komoly kockázatokat kell vállalni.. De mégis milyen? Főleg egy ilyen ménes vezetése. - ez a kérdés csak úgy jött. Szóval ha vissza kérdezne még is miért érdekel csak megrántanám a vállamat. Fogalmam nincs. |
Bár többnyire épp az ellenkezőjét nézték volna ki belőle, Leroy, ha tehette, inkább ráérősen rendezte el a dolgait. Most pedig, hogy jó kedve mellé még társaság is járt, nem akarta követni az átlagos sémát: többnyire repülve szokta megtenni ezt a távot, de most inkább itt maradt a kancával. Szégyen-gyalázat, de az esetleges betolakódnál most elölrébb tartott néhány jelentéktelennek tűnő dolgot
- Hogy érzed magad nálunk, Xerea? - kérdezte halkan, mintha csak ártatlan csevegést kezdeményezne. Nem állt szándékában egyből a lényegre térni, akkor talán elveszítené a nagy és kegyetlen Leroy illúzióját. És ezt pedig semmiképp nem akarta, még ha a kancának nem is ez róla a jelenlegi elképzelése. Mély levegőt véve nézett végig a környéken idegenek vagy veszély után kutatva, de egyiknek se látott nyomát. Nem félt, nem ez volt az indítéka a gyanakvásra. A beszivárgó birtokháborítókat még több követheti, de még nem is a látogatással lenne a legnagyobb baja, nincs neki ideje ilyen önző indíttatásokra. Sokkal inkább szövődtek a fejében összeesküvés elméletek: sokan akarják a halálát, miért ne lehetne a felbújtó pont egy magányosnak tűnő utazó? Akárhogy is, nem tűrte a betolakodókat: feltéve, ha nem otthont keres a ménesében. Ellenkező esetben, bár fenntartások mellett, de örömmel fogadta, legyen az bárki. Így Leroy ménese többnyire a saját fajtájával volt tele, de imitt-amott felderengett egy kitaszított, száműzött bűnös is a többi ménesből. Részéről maradhat, amíg ellenállásba nem ütközik. |
A földet kapirgálva vártam a mén válaszát. Kicsit már az volt bennem, hogy egyedül maradok. Sajnáltam volna mert jó ideje nem találkoztam senkivel. Felkaptam a fejemet mikor láttam, hogy a mén lábai indulásnak eredtek felém. Najó, kicsit össze húztam magamat. De megráztam a fejemet és kihúztam magamat. Felhorkanottam mikor a magázodás-tegeződés témát felhoztam. Azért annyira nem vagyunk külön a nemességi ranglétrán. Najó igen, de akkor is! Egy ménesbeli tag is kiállhat a maga igazáért! Egy tapotatt se hátráltam mikor vészjoslóan és fenyegető hangon közeledett felém.
- De miért is tennéd? - utaltam a 'brutálisan a földbetaposom' mondat részletre. Természetesen nem kedves, bársonyos hangon. Kimért és kérdőre vonós volt inkább. Majd amikor elmosolyodott és felnevetett kishijján lefagytam. ~ Most mi van??! ~ Az arcom egy bamba ábrázolást vett fől. Annyira, hogy az egész rendszert újra kellett indutanom.
- Hogy mi? Én? - gondolkoztam el hirtelen.
- Persze. - válaszoltam egy kis mosollyal, majd utána ügettem. Ez most egy teszt volt vagy mi?? |
A kanca láthatóan máshogy kezdett viselkedni, Leroy pedig egyelőre még mindig nem tudta, hogy reagálja le. Próbálta derűsen megközelíteni a témát. Xerea talán kezd más szemmel nézni rá? Sebaj, sose volt ellenére az ilyesmi, egy csinos kanca esetében meg egyáltalán nem tudta sajnálni magát. Kicsit közelebb lépett hozzá, lehajtotta a fejét, és kajánul elmosolyodott.
- Szóval velem tartanál? - kérdezte halkan, majd kihúzta magát, és a szárnyait is széttárta, arca komorrá vált.
- Tudod, többnyire brutálisan a földbetaposom azt, aki csak úgy tegeződni kezd. Ez azt hiszem elvárható - indult el vészjóslóan a kanca felé, és mikor már egész közel volt hozzá, halvány mosoly futott végig az arcán.
- Veled is megtehetném, egy pillanat alatt - rázta meg a sörényét, aztán halkan felnevetett.
- De tetszik a bátorságod. Ilyenből lesz jó katona - sóhajtott mosolyogva a mén, majd csak nyugisan elsétált mellette. Pár méter után hátrapillantott.
- Mehetünk, Xerea? |
Hát, hogyis mondjam. Kezd egyre jobban tetszeni ez a vezérmén. Egyeltalán nem olyan mint ahogyan beállitják sokan. Lehet velük szemétláda és bunkó, de velem egész normális és ez boldogsággal tölt el.
- Lehet ugyis mondani. - vontam meg a vállaimat közbe billegettem jobbra-balra a fejemet. Hamár Leroy is császkálgat és én is csak baktatok a nagy világban mi lenne haa ...
- Lenne kedved együtt folytatni ezt a tevékenységet? - néztem rá kérdően. Bár félve tettem fől, még is reménykedtem, hogy igent mond.
- Igy te see unatkoznál annyira, meeg één se.. - gondolkoztam hangosan, hosszú elnyújtott szavakkal. Közben ide oda pislogtam, csak néha néztem rá. Bár valamiért azt éreztem , hogy vagy nemet fog rá mondani vagy pedig azt hiszi, hogy egy kolonc vagyok a nyakán. |
Nem érezte magát tudatlannak, amiért nem ismerte legalább csak látásból Xereát. Amilyen sokan vannak, és amilyen széttagoltan, jóformán még a tagok se nagyon ismerték egymást. Leroy pedig változtatni akart ezen, nem tartotta helyesnek, hisz nehéz őket összehívni, ha harcra készülnek, vagy fontos közlendője lenne a ménséhez. Xereát se érezte ostobának, amiért nem tudta a nevét. Jobb is ez így, remélte, hogy a többi tag szemében is inkább titokzatosabb hatást kelt, minthogy mindenki ismeri.
- Körbejárok a területeken, rutinfeladat - bólintott, és az eget nézte. Sörényébe belekapott az imént feltámadt szél, és megmozgatta az égen a felhőket is. Hirtelen kedve támadt repülni, de elvetette az ötletet, nem akarta itt hagyni csak úgy a kancát. Különben is, volt néhány dolog, amit csak egy tagtól tudhatott meg, neki pedig fontos volt, hogy javítson a ménes morálján és szervezettségén, jólétén.
- És te? Céltalanul? |
A mén arcán látszodott a melepődöttség kérdésem iránt. Kicsit elmosolyodtam.
- Nem mondanám magamat újnak, csak nem sokat császkáltam mostanában. - jegyeztem meg egy kis gondolkozással. Hiszen tényleg jó ideje nem fedtem fel bájos kilétemet. Eszembe ötlött valami. Nem volt szándékom senkinek felvetni igy magamba tartottam. Ahogy Leroy mozgását és arc mimikáit elnéztem nem is olyan rossz mint amennyire beállitják. Vagy csak kevesekkel ilyen vagy ma hihetetlen jó kedvel kelt fől.
- Mi járatban erre? - néztem az égre, majd a földre majd ismét a ménre. Hogy a fenébe csúszhatott ki egy ilyen sablomos kérdés a számon. Szinte lehortam magamat a sárga földig, hiszen köztudott, hogy rengetek kérdés és téma felmerül bennem. De most valamiért egy se jutott az eszembe. |
Kissé meglepte a kanca kérdése. Ilyen nyíltan senki sem merte még megkérdezni a nevét, hisz mind féltek attól, hogy zokonvenné. Rég mondta már ki a saját nevét, ezért valamilyen szinten még hálás is volt Xereának. Enyhe gyanakvást látott a kanca szemeiben, de őt ez nem zavarta semmiben, soha nem alkalmazkodott senkihez, és ezután se akart ezen változtatni.
- A nevem Leroy - mondta halvány mosollyal, aztán kissé oldalra döntötte a fejét, és tett egy lépést a kanca felé.
- Új vagy? Még nem láttalak az enyémek közt. Emlékeznék rád - jegyezte meg a végére halkan, mindenféle grimasz vagy jel nélkül arra, hogy hátsószándékai lennének, ugyanis egyelőre nem is volt semmi ilyesmi. Bár nem ritkán találkozott kancákkal, a legtöbbjük azonnal megadta magát, már akkor is, ha még meg sem szólalt. Xerea felkeltette az érdeklődését, de jelenleg még nem tudta, pontosan miért, és hogy meddig fog ez tartani. |
Tétlen áldogálással vártam, hogy mégis rámköszön e vagy elfut. Várjun csak miért is futna el?! Megráztam a fejemet. A ménnek erős és jó kiállása volt. Nem mondhatnám, hogy megnyugtató mert amiket hallottam attól még a szőr is felált a hátamon. A mén közelebb sétált és a hideg átfutott rajtam. Hogy miért az még magam se tudom... A mén szemit láttam magamon és már kezdtem zavarba is jönni, de szerencsére gyors a földre pillantottam. Majd egy kisebb levegővétel után elárultam kilétemet.
- Xerea vagyok. Benned kit lehet tisztelni? - kiváncsiskodtam. Természetesen tudtam ki ő, de érdekes módon soha senki nem említette a nevét. A hangja kedveskedő volt. Furcsáltam az egészet. Egy fekete mén, denevérszárnyakkal és melengető, bársonyos hang? Furcsa párosítás. Jobbnak is láttam, hogy távolság tartó maradok. Sose lehet tudni mit akar egy mén a tavasz kezdetekor. Igen gyanakvó vagyok! |
Ráérősen álldogálva figyelte a közeledő alakot, és kénytelen volt megjegyezni magában, hogy nem meglepő módon igaza lett. Mély levegőt véve várta, hogy mit lép a kanca, kíváncsi volt rá, hogy elrontja-e a kedvét, vagy sikerül megtartania a jó hangulatát. Talán még kicsit szórakozott is volt ma, és ez ritkaságszámba ment, szinte már meg is lepődött saját magán. Érdekelte, mivel üti el az idejét az a sok, szétszórt lélek, akik az ő lényéhez kötődtek. Ő többnyire bóklászott, és terveket szövögetett, vagy ártatlan vándorokba kötött bele, ha épp ideges volt valami miatt, mondjuk egy félresikerült cselszövés eredményeképp.
Értékelte, hogy a kanca elővigyázatosan messzebb állt meg, és az is imponált neki, hogy nem talpnyalással kezdte, mint a legtöbb eszement hízelgő. Elégedett mosollyal közelebb sétált, és kihúzta magát.
- Üdv - viszonozta a biccentést röviden, majd érdeklődve nézett végig a kancán. Kedvelte, ha egy lónak sötétebb a szőre, mint a sörénye, az orrfoltja és az élénkszínű szemei pedig tovább növelték ezt a hatást. Mindent összevetve, szép kanca volt.
- Kegyedben kit tisztelhetek? - kérdezte illedelmesen, de hangján hallatszott, hogy nem mindig ilyen fogékony az efféle beszédre. És ez így volt: Leroy többnyire erőszakos és radikális volt, ezen tulajdonságainak pedig tökéletesen eleget tett a beszédstílusa is. |
Könnyeden keltem ma fel ezen a gyönyörű napon. A nap sugarai már kezdenek kipbontakozni de néhol még a zord tél jelei láthatóak. Tavasz a legszebb és legkedvencebb évszakom. Ugy döntöttem, hogy ma lenézek a patakhoz. Nem sok reményt fűztem ahoz, hogy bárkivel is össze fussak ilyen korai időben. Könnyed, kecses és tempós lépéssel igyekeztem. Nem mintha tartottam volna valamitől, csak ehez volt kedvem. A patak közelébe érve egy ménnek a szagára lettem figyelmes. Majd ahogy lelassítottam és még közelebb érve a patakhoz már egy fekete pontocska is feltünt. Valószínű a mén lehetett. Jócskán messzebb volt tőlem. Megerőltettem magamat de még hunyorgatva se tudtam rájönni ki lehet az. Oda andalogtam a vízhez majd kortyolgatni kezdtem a hűvős vízből. Fel horkantottam mivel a torkom nem igazán élveze a vízet. Magamhoz térve az italozásból könyed léptekkel a fekete mén felé vettem az írányomat. Ahogy egyre közelebb étem rájöttem, hogy a vezér mén az. Sok mindent hallottam róla de valójában még egyszer sem futottam össze vele. De, hogy mégis honnéd veszem, hogy ő az? Hatalmas denevér szárnyak, fekete-vörös szarvak. Eltéveszteni sem lehetne. Nem tudtam milyen lábbal kelt fel igy inkább tisztes távolsággal megálltam előtte.
- Jó napot! - biccentettem egyet feléje. |
Leroy lassú, méltóságteljes léptekkel haladt az apró cserjék között, miközben elégedetten figyelte az előle menekülő kis rágcsálókat. Szerette, ha féltek tőle, azzal a tudattal töltötte el, hogy másik fölött áll. Valójában ma reggel egész jó hangulatban találta meg a napfény, bár hangulatingadozásait figyelembe véve kitudja, meddig tart majd ez. Mindenesetre, jelenleg elég jó kedve volt ahhoz, hogy csak spontán cseverészésbe kezdjen, már amíg talál értelmes beszélgetőpartnert. A környéket pásztázva a vízhez sétált, és mielőtt lehajolt volna, hogy igyon, beleszaglászott a levegőbe. Ménesének egy tagja a közelben volt, érezte a szagát a lágy szellőben. Feltehetően kanca, erre a gondolatra pedig Leroy elmosolyodott. Nincs is jobb, mint bájcsevegést folytatni egy szép kancával, márpedig az ő ménesében (mely nőnemű lények szempontjából inkább a személyes háreme volt) csakis szép kancák vannak. Miután csillapította szomját, mégegyszer körbenézett, majd megmozgatta szárnyait. Jó előérzete volt a mai napot illetően, mindenfajta pitiáner csetepaté és háborúzgatás nélkül. Bár utóbbit kedvelte, mára nem tervezett semmit. Pihenni akart, na meg szemügyre venni a felhozatalt: hamarosan itt a tavasz közepe, a párválasztás ideje. |
[21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Xerea válaszára halkan felsóhajtott. Mintha az olyan egyszerű lenne - gondolta magában, majd fontolóra vette a szavait. Új hely? Nem is rossz ötlet. Talán ki kellene jelölnie egy felségterületet. Vagy legalábbis megnézné, és később visszatérne egy sereg Syvequóval.