|
Témaindító hozzászólás
|
2014.08.13. 00:12 - |
SEPAR x MISTRAL x MERMAID
zárt játék |
[13-1]
 Amikor a jellemzésemről beszélt, kissé zavarba estem. Na persze, a bátyám mindig a kifogásolható dolgokat keresi rajtam, nem pedig azokat a normálisakat, amikben jól teljesítek. Jellemző. Soha nem gondoltam arra, hogy tlaán védni akar, iszen tudhatná, hogy igen is komoly ellenfél vagyok bárki -na jó, azért vannak kivételek- számára. Óvatosan kissé elfordultam, és a szirt széléhez lépdeltem, hogy onnan csodálhassam emg a tájat. Innen mindent be lehetett látni.
-Gyönyörű.-lehajtva fejemet néztem le a mélységbe, ekkor viszont már kaptam is a kérdést, amire nem is számítottam. Persze nem akartam ellenkezni, ezért oldalra fordultam, emgráztam sörényemet, s nőiesen felemeltem fejemet, szügyemet kitoltam.
-Nem vezérem, erről még nem hallottam. Ha bátyám létni szeretne engem, akkor majd szól. Bár ez amúgy is kétséges. - fejemet elfordítottam tőle. Pár pillanatra keserűség szűrődött volna arcomra, ha nem tanulom meg elrejteni érzelmeimet. Teljesne semmitmondó arcal bámultam a tájba. Én azzal tisztában voltam, hogy félt, de mindig csak olyanokat várt el tőlem, ami nem én voltam. Sőt, én nem akartam olyan lenni. Amúgy is nehézkes volt a beilleszkedésem, ő csak a maximumot akarta belőlem mindig kihozni.
-Az lenne a dolgom, hogy szolgájak és védjek. Én köszönöm, hogy... "Fogadott".-egy bájos mosollyal köszöntem meg neki. Szemeimet ezekre a pillanatokra lehunytam. |
 A lehető legvisszafogottabban mérte végig a kancát, miközben arrogáns tekintettel hallgatta. Igen, semmi kétség, külsőleg és erőnlétileg nem talált rajta kivetni valót, és remélte, hogy ez a jellemét illetően is így lesz, bár ami azt illeti, ezt az utóbbi "már ha van olyan" kijelentést hanyagolhatta volna.
- A bátyád sajátságos módon jellemzett - mondta határozottan, és lassan kihúzta magát, megmozgatva a szárnyait.
- Tudsz róla, hogy bemutót tartanak majd a tanítványai nekem? - hogy tudhatott volna róla? Hisz pár perccel ezelőtt esett csak róla szó, bár a kancának erről nem kell tudnia. Talán rá tudná venni, hogy jelenjen meg ő is, de nem akarta konkrétan megkérni. Az nem rá vallt volna.
- Köszönöm, hogy jelentetted a két mént. - mondta kissé ridegen, és letekintett az időközben elcsendesedett, rögtönzött csatatérre. |
Figyeltem ahogy a mének összeszólalnak, én pedig majdnem szétestem eközben. Bár ebből semmit semmtattam kihúztam magamat, és az öregebbik felé tekintettem. Bátyám csak bólintott, majd már siklott is lefelé. Őszintén szólva irígy voltam, hogy Mistral többet lehet vele mint én, bár csöppnyi közöm sincsen hozzá. Bátyám már hevesen repült lefelé mint egy tornádó, én pedig már reppentem is fel, mikor megszólított a Separ. Hangjába beleremgtem, mint egy pró cserje a szélviharba. Leereszkedtem a földre, majd felé fordultam. Felvettem vele a szemkontaktust, s úgy figyeltem szemeibe.
-Igen?Ez hízelgő..-szemeim kikerekedtek, s fel is csillantak emelett, de végül irtelen elkomolyodtam, s közelebb léptem, hogy mutassan érdeklődésemet az iránt amit mondott. remélem nem csak a rosszakat emlegette fel. Nem lett volna a legszebb húzás tőle.
-azért remélem, hogy nem a roszabb tulajdonságaimat emlegette fel, márha van olyan.-nevettem fel kínomban, de rájöttem, hogy kissé így egoistának tűnök. Nem akartam rossz első benyomást tenni, így igyekeztem higgadt maradni, de ki ne lenne ilyen kanca létére ilyen közel a vezérménhez. Úra próbáltam magamat kihúzni, s úgy ácsorogtam mostmár teljesen karakán módon.
-Igen, Mermaid.- tényleg tudja a nevemet, vagy csak 5 perce emelegette vajon a bátyám? Miért volt rólam egyálltalán szó?! |
Tetett érdeklődéssel hallgatta Mistralt, ahogy a húgáról számol be. Persze persze, bájcsevely, amihez neki sohasem volt se kedve se affinitása. A paták hangját hallva összeráncolta a szemöldökét, és izmait megfeszítve figyelt a hang irányába. Mielőtt reagálhatott volna Mistral kérdésére, egy kanca érkezett a szirtre, a mén reakcióit elnézve a húga. Nem emlékezett minden kancára, számtalan ló volt a ménesében, és azt még ő is belátta, hogy amellett hogy öregszik, túl sok nevet kellene megjegyeznie. A kancákat pedig továbbra sem tartott többre csinos kis tartozékoknál. Csak szótlanul bólintott Mermaid szavaira (időközben sikerült felidéznie a nevét), és Mistralra sandított.
- Ezt egyedül is eltudod intézni, nem igaz? - kérdezte kissé hízelgő hangon, és mikor némi habozást látott a mén szemeibe, elkomolyodva tekintett rá, tekintetével azt sugallva, hogy nem tűr meg semmilyen ellenkezést. Megvárta, amíg Mistral távozik, de mielőtt a húga is távozhatott volna, Separ megszólította. Így, elsőre nem tűnt helytállónak a mén leírása rá. Talán félti? Tőle? Ugyan.
- A bátyád sokat mesélt már rólad. Mermaid, igaz? - kérdezte némi szigorral a hangjában, csak hogy mindenképpen fenntartsa az elérhetetlen vezér látszatát. |
 -Köszönöm a dícséretet.- nagyon ttszett ogy fényezett, én viszont ha neiálltam volna az övének naphosszat itt állhatnánk, hiszen én rendkívül csodálom, ahogy más is. A bemutató ezekszerint jó ötlet volt, így önbizalomhiányban egyenlőre nem szenvedtem. Remek volt, hogy díjazza az ötleteimet.
-Nagyon örülök annak vezérem, hogy ennyire megbzik bennem. Bár hogy belegondoljak így nem lenne erre szükség, hiszen a hugomat is én "neveltem" és ő nem sikerült olyan jól. Naív, csavargó, nincsen semmi felelőssége, és hiába jó a teste a mozgása és az edzettsége, egyszerűen nem bírja osszú ideig.-Most a vezérem szemébe hazudtam.. Csak ne legyen ennek következménye, bár ennek biztos hogy lesz következménye. Nem telt bele pár percbe, amikor éles patahangokat ahllottam a lejtebb rész felől. Nem messze a talajtól egy apróbb barna volt rajzolódot tki, ami hatalmas sebességgel közeledett felfelé.
-Vendéget vár?-fordultam egy pillanatra felé. Ekkor viszont ledöbbentem. Megláttam őt, a hugomat. Mermaid volt az. Legszívesebben lefejeltem volna, a legroszabb időben jött most.
Lentről rohantam fel a szirthez, hiszen verekedés tört ki egy kanca miatt, két mén között. A szokásos versengés, ami erősebbé fajult. Nem hagyhattam, hogy halál legyen a vége, s mint tudjuk a mének halálig is harcolnak. Ekkor már viszont szite félúton voltam. Ahogyan sikerült felszárnyalnoma magaslatokba megtorpantam. mistral és a vezérrel néztem farkasszemet. Siettségembe meghajoltam. Valaki megerőlteti magát a feljövetel alatt, rólam viszont egy csepp izzadság sem jött le. Mélyen meghajoltam vezérem előtt, akit annyira csodálok.
-Elnézést, hogy közbeavatkozom Vezérem s bátyám... De lent túlnyüzsgő tömeg nézi, ahogy szétveri egymást két mén.- egyértelműen és gyorsan mondtam, mintha a bezsámolásra születtem volna. Ahoz kéepst, hogy álmaimban sem hiittem ezt a találkozást elég összeszedett voltam. Azthittem viszont hogy összeesek. Láttam bátyám reakcióját, ő komoran majd ijedten nézett rám. Mitnha egyben jót és roszatt is tettem volna, amit nem igazán értettem. |
Figyelmesen hallgatta Mistral beszámolóját, és mélyet sóhajtva minden szavát mérlegelte. Tudta, hogy jól döntött, mikor Mistralt kérte meg. Gondolkodóba esett, de egyelőre nem akarta nézeteit felfedni a tanító előtt, még nem.
- Elégedett vagyok veled, mint mindig - jegyeztem meg, majd a mén áttért a kancákat illető kérdésre.
- Bemutató? - kérdezett vissza kíváncsian. Nem esett volna nehezére figyelni a kancákat, pláne ha köztük van a jövendőbeli. Rendben, őszintén szólva vonzotta a fiatal, szép hölgyemények gondolata, ő is mén volt, érthető. Eddig is szívesen, akár leplezetlenül is végigmérte őket, de érdemlegeset nem talált még.
- Remek ötlet. - bólintott rá azonnal az ötletre. Kivételesen megengedett magának egy halvány mosolyt, és közelebb lépett, hogy biztosan csak ő hallja.
- Bízom az ízlésedben, te is tudod. - mondta, és egy pillanat múlva már el is tűnt a mosoly az arcáról. Mély levegőt véve biccentett felé, majd hátrébb lépett.
- Számítok rád, Mistral. |
A reakciójára számítottam, hiszen valahogy mégis sejtésem volt róla, hogy a kancák nem egyszerű esetek, ahogy a vezérünk sem. Lassan lehajtottam fejemet, de ismét felhúztam mintha csak bólintottam volna.
-természetesen mindenben szolgálatára állok -Eleinte a kanca dolgot eltereltem, főleg a diákokra koncentráltam.
-Nos hogy őzintén megmondjam, vnnak mindenesetre nehezebb esetek, mint a hugom. Egy csökönyös kanca, akit még lebirkózni sem birok. Én már nem mozgok olyan jól. Hozzá hasonló tanoncok vannak, de minden a szokásos kerékvágásba megy. Nincsen ennél nagyobb probléma, mint egy apró kis orr vagy szájhúzás a feladatokra. - fejeztem be bíztatóan a mondatot, hiszen nem akartam, hogy ezért is aggódjon. Ezek után a kancákon gondolkoztam.
-Nem olyanok, mint régen voltak a kancák. Már nem olyan erősek, persze vannak még akiket jól neveltek, mint minket. He gondolja, holnap vagy a közeljövőben bemutatót tartunk, és esetleg kiválaszthatja a tetsző lovat maga mellé.- jó ötletnek szántam, hiszen mostanában eléggé szeretik a bemutatós dolgot, pár csoportnak ami főleg kancákból áll eszébe is jutott egy ilyen bemutató, amire készültek, de nekem erre nem volt ma időm, hogy megnézzem őket. Bár én lettem volna a legböüszkébb tanító, ha az én csoportomból kerül ki kanca.. Bár ha pont a húgomra esne a választása.. Azt hiszem minden sörényemet kitépném.. Túl fiatal még, hogy egy ilyen mén mellett legyen. Tudom, hogy remek kondíciója van, erős, sokszorpedig elég tapintatlan, de ő is még úgymond csikó. Bár nem az osztályomba jár, biztos vagyok benne, hogy ő is akarna részt venni, ezért rávenne, hogy adjak elő vele valamit, én meg jó testvér módjára engedélyezném neki... |
Separ elégedetten bólintott, tudta, hogy Mistral így fo reagálni a parancsára. Arra viszont nem számított, hogy felemlegeti a jelenlegi legnagyobb problémáját. Fogalma sem volt róla, hogyan szerez maga mellé egy minden tekintetben tökéletes kancát. Ő rideg és távolságtartó, nem éppen az a fajta, akiről fürtökben lóg a gyengébbik nem képviselete. Sóhajtva fordult Mistralhoz.
- Remélem, ebben is a segítségemre leszel - mondta lassan, tekintetében reménnyel, és mégis szigorral. Nem értett a kancákhoz, talán még kevésbé, mint a csikókhoz. Számára mindegy volt, hogy barna, fehér vagy tarka: a külső egyáltalán nem érdekelte. Legyen sziklaszilárd, megingathatatlan, taktikus, és fizikailag is állja a sarat. Megfordult, és Mistralhoz sétált.
- Minden bizonnyal a tanítványaid kiképzése során észrevettél már legalább egy kancát, aki kiemelkedik a többi közül tehetségével. Vagy ha nem, akkor mostantól kínos ügyelj erre, Mistral - biccentett a mén felé, majd lesütötte szemeit, aztán megköszörülte a torkát. Váratlanul ismét felnézett.
- Hogy halad a kiképzés? Minden rendben a harcosokkal? |
Valahogy sejtettem a nem véletlent, ám a többire nem számítottam. Hatalmas megtiszteltetés ért azzal, hogy én taníthatom majd Vezérünk utódját, a jövő ménét. Viszont a kanca dolognál megakadtam. Egy semleges kancától fog utódot "kérni"? Nem, ezt valahogy nem engedetem meg. Nem tudom, hogy fogja a megfelelőt kiválasztani erre. Nem akartam közbeszólni.
-Megtiszteltetés lenne.-Folyamatosan felé fordultam, hiszen így volt illő. Folyamatosan néztem őt, de nem kerültem vele szemkontaktusba, így kifejezetten tisztáztam vele, hogy alatta való vagyok, nem pedig egyrangú vele.
-De vezérem, a kanca...-reméltem hogy megérti majd amire célozni akartam, hiszen ebből már ki tudta szedni a lényeget.
-Nem akarok ebbe beleavatkozni, De ahoz, hogy megfelelő utód szülessen, nem csak remek apamén, hanem kanca is kell. Bár ezzel ön természetesen biztosan tisztában van.- mtyogtam magam elé. Lassan lenéztem a földre és elkomordtam. Tudtam, hogy ő nem úgy tekint egy kancára mint én, így másogy kell magyaráznom. Vissza kell fognom az indulataimat vele szemben. Mégis ő a vezér, nem fordulhatok vele szemben. Elég nagy rangom van ahoz és fegyelmem, hogy tartsam a számat. Lassan előrébb léptem, hogy kifejezzem mondanivalóm fontosságát. Biztosan ő is értette ezt. Büszke lehetett az őseire, így az utódjának is annak kellett lennie, nem csak apa, hanem anya felöl is. |
Lassan nézett át a szárnyai fölött Mistralra, és csak biccentett neki. Feléfordult, és kihúzta magát, ahogy az egy valamire való vezérménhez illik. Látta a ménen az érdeklődést, amit nem is csodált, nem mindennap hivat magához csak úgy valakit.
- Nem véletlen - mondta röviden, és kissé közelebb lépdelt hozzá.
- Ha másnak nem is, neked biztosan feltűnt, hogy már nem vagyok a régi, és közeleg az idő, amikor már nem én fogok uralkodni a ménes felett - kezdett bele spontán monológjába miközben elsétált a mén mellett, a tenger irányába nézve. Innen fentről szinte bármerre elláthattak a szemlélődők.
- Te vagy ez egyik legjobb tanítom, így azt hiszem méltán gondolom, hogy a megfelelő személyhez fordultam. Mistral, nincs örökösöm. Te értesz a fiatalokhoz, nagy segítségemre lehetsz. Nem akarok egy tapasztalatlan ficsúrt állítani a helyemre. Amint lehet, egy arra méltó kancától örökösöm születik majd, legkésőbb őszre. Azt akarom, hogy te vedd majd a szárnyaid alá. Nekem nem lesz túl sok időm akkortájt. Itt vannak a Syvequók, és a többi is... Az egyik harcosom hírt hozott róla, hogy Leroy készül valamire őszre. Így a legnagyobb tisztelettel kérlek, hogy bokros teendőid mellé lassan szoríts helyet egy újonc katonának. Rád bízhatom majd? |
A minap tanítttam, mikor magához hivatott a vezérmén, Separ. Bár nem volt köztük sok év, tisztában voltam korunkal. egy évvelvoltam nála öregebb, s nem tudtam elképzelni, hogy mennyire bírja még az uralkodást. Én maradtam viszont a nyugdíjas tanítással. Amúgy is kijöttem a fiatalokkal. Tehát tanítás után a szirten mászva fel, mint egy bakkecske, néha szárnyaim segítségével rásegítve jutottam fel hozzá. Mikor elértem a célt, megálltam vezérem előtt, meghajolva előtte vártam reakcióját.
-Hivatott.-feleltem halkan, térdemről felereszkedve patára. Végignéztem kiállásán. Az a jól ismert, büszke, rendíthetetlen állás, ami szinte porba tipor. Így én is kihúztam magamat, s vártam mit mond, figyelmesen hallgattam. Tudtam, hogy erős indoka lehet. Nem minden nap hivat magához lovakat, sőt.. Elég ritkán, gy megtiszteltetésnek vettem azt, hogy itt láthattam őt. Bár mondjuk ezt annak tudatom be szerintem, hogy mi egy felsőbb rangú, tehát nemesi réteget képviselük. Talá valami fontos megbezsélni valója van velem. Bár ki tudja, lehet, hogy valami más probléma adódott egy csikóval, tanítványommal. Ezt szeretné megtudakolni. Bár nincen patáim között ilyen ló. |
Hosszú, elnyújtott léptekkel sétált a szirt tetején a szikla peremére. Komoran páztázta először az eget, majd a tisztást, és az erdőket. Nem látott semmi nem odaillőt, így csak mély levegőt véve átnézett a másik oldalára, a hegyek felé, ahonnan nemrég kúszott fel a nap a felhők közé. Separ napról napra egyre többet tépelődött a korán. Nem vallotta volna be senkine, de kissé már idősnek találta magát ahhoz, hogy szüntelenül háborúzgasson, és a ménes ügyes-bajos dolgaival törődjön. A tudat azonban, hogy kitudja, ki venné át a helyét, nyomasztotta. Ha kinevezne valakit, nem menne vele sokra, hisz nem biztos, mennyire fogadnák el az Alquók. Ha tudná, hogy az örököse veszi át a helyét, nyugodt lenne, illetve, ha valaki olyan győzné le a trónért folytatott párviadalban, aki valóban ért a dolgához. De látatlanban nem mert csak úgy visszavonulni. Talán épp ez volt az oka annak, hogy magához hívatta Mistralt. Bízott benne, számított rá, és talán ő ismerte legjobban a dicső harcosokat. Talán ő tud neki segíteni. |
SEPAR x MISTRAL x MERMAID
zárt játék |
[13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A lehető legvisszafogottabban mérte végig a kancát, miközben arrogáns tekintettel hallgatta. Igen, semmi kétség, külsőleg és erőnlétileg nem talált rajta kivetni valót, és remélte, hogy ez a jellemét illetően is így lesz, bár ami azt illeti, ezt az utóbbi "már ha van olyan" kijelentést hanyagolhatta volna.
-Köszönöm a dícséretet.- nagyon ttszett ogy fényezett, én viszont ha neiálltam volna az övének naphosszat itt állhatnánk, hiszen én rendkívül csodálom, ahogy más is. A bemutató ezekszerint jó ötlet volt, így önbizalomhiányban egyenlőre nem szenvedtem. Remek volt, hogy díjazza az ötleteimet.