|
Témaindító hozzászólás
|
2014.08.14. 11:43 - |
VESTIAN x CHILDREN OF BONE
zárt játék |
[6-1]
 Amikor zajt csapott, kis grimasz vágódott arcomra. Mindent pontosabban mindenkit fel akar kelteni? Valahogy sejtettem, hogy ő nem csak büszkeségből teszi ki magát. Biztos voltamneki, hogy inponálni akar külsejével. Lassan kidogtam orromat az ágak között, majd előrébb lépdeltem. Fejem, vállam majd teljes testem bújt elő a sűrű ágak leplei közül. Megálltam közel a parthoz. Régen nem voltam tiszta vízben, így kissé látszott lábaimon a sár, homok és kosz. A vízet felvertem, így a vízben meglátszott az üledék, ami eddig a tó aljn lapult meg. Ki tudja, milyen halak úszkálnak e vízben. - Nem kell kétszer mondani. - fejemet kissé leszegeztem, és mint egy gonosz segéd odalépdeltem, kissé hozzásimultam, farkamat felcsaptam, majd mikor már nem tudtam hova simulni megfordultam faránál és a másik oldalára érve folytattam. Amikor elhaladtam feje mellett felcsaptam magasabbra farkamat, így talán arcába vághattak saras szálai. Ezután ellépdeltem tőla háttal és megráztam magam. - Nem igen jár erre ménesbeli tag. Jajj de illetlen vagyok! Még be sem mutatkoztam.. A nevem Children of Bone, de csak Chily. És téged? - ekkor az a mézes mázas hang valami komoly, szinte halálérzetet keltő hangom mordult fel. Felé fordultam, és szemeimmel övéit fürkésztem, hátha találok valami érzelmet amit kihasználhatok. |
 Azt hittem közelebb vagyok a patakhoz és ahoz akit láttam az égből. Szimatolni kezdtem a levegőben és egy kanca szagát éreztem. Amint tudatosult bennem, hogy egy kanca az máris kihúztam magamat. Lépésemet megváltoztattam, rövid és szapora lett. Nem törödve semmivel minden kis faágon átgázoltam igy kisebb zajt csaptam. Lassacskán kiértem a sűrű fák mögül és megpillantottam a tavat. Kicsi volt és mocsaras. Nem éppen az én gusztusomnak megfelelő. Akármennyire szomjas is voltam, nem bírtam belőle inni. Ahogy unszolgattam magamat megpillantottam egy fűzfát. Hatalmas lelogó ágai voltak amig belehajoltak a zöld vízbe. Bár amilyen sűrűk voltak az ágai még is kirajzolodott mögötte egy fehér alak. Valószínű itt bújkál a kanca.
- Gyere elő. - horkantottam egyet. Eszemágába se jutott, hogy én mennyek közelebb. Nem azért mert félek vagy ilyesmi, jobb szerettem ha maguktól jönnek elő a bújkálók. |
Hallottam a szárnysuhogásokat, nem számítottam nagyobbra mint egy nagyobb madár, esetleg sas vagy akármi más, ami meghallotta a hangomat. -A rohadt madarak is kigúnyolnak...- Erre nem igazán szoktak járni állatok, bár ha belegondolok én mindent elijesztek a körzetemből. Múltkor egy farkassal, vagy valami kutyajellegű dologgal kerültem szembe... Pár foga hiányzott amire hazaért, de ez volt a minimum amit elkövethettem ellene, amiért rámtámadt a marhája. Mikor beljebb értem, megláttam egy kisebb pillangót. Errefelé ritkák nagyon, így hirtelen ugrottam utána. Így haladtam egészen a patakig. Mondjuk szerintem a kintikhez képest elég kicsi volt, s sötét. Csendben megálltam egy vaskos törzsű fűzfa mellett, aminek az ágai lemeredtek a vízbe,de csak éppen hogy. Ott tehát elrejtőztem, és úgy ittam a vízből. Ilyenkor ez igazi felfrissülést jelentett számomra. Ekkor viszont valami krémszínű, feketés foltot pillantottam meg a fák között, így hunyorogva -bár nem értem minek- nézelődtem. Nemsokára egy nagyobb állat alakja rajzolódott ki, azt hittem, hogy szarvas így hangosabb hörgést adtam ki. Orromat kidugtam a fűzfa ágain keresztül, s mélyen a levegőbe szagoltam. Ez az érzés... Ez nem szarvas.. Az érzékszerveim jobban kifejlődtek itt, hiszen a látásomra sohasem hagyakoztam, ahogy most sem tettem igazából.
-Egy idegen...-szám hatalmasra nyílt, mosolyom fülig ért. Kiléptem a víz közepébe szinte s úgy figyeltem a látszólag -igen, tényleg az..Syvequo- csődört. Erősen végigmértem. Szárnyai voltak, krémes színe, kivéve fején, lábán. Két kosszarv volt fülei mellett, amik nagyon tetszettek. Mindig is irigyeltem azokat a lovakat, akiknek ilyen lehetőség adódott az életben. Én miért nem annak születtem? -Na vajon..-. Úgy néztem ki jelen pillanatban, mintha meg akarnám ölni, s azt fontolgatnám, hogy meg e egyem a húsát. Persze nem vagyok kannibál, ez az egy amit nem fogok egyszer sem kipróbálni, bár ki tudja, hogy labilis idegállapotomban mibe keveredek majd bele. |
Mint ahogy tehettem ma is egy újabb helyet kerestem magamnak a kalandok miatt. Elég sok mindenkit megkérdeztem köztük az öcsémet is, hogy nincs e kedve velem tartania. Természetesen a válasz az volt, hogy ' Meghibbantál?! ' Végülis mit is várhatnék tőle. Válat rántottam rá. Eleinte fogalmam se volt , hogy merre is induljak. Ám amikor rájöttem, hogy nekem vannak szárnyaim is mindjárt könnyitettem a helyzetemen. Egy egyszerű és elegáns mozdulattal az égbe emeltem magamat. Igaz, hogy már kezd tavasziasodni az idő még mindig fagyos volt. Legalább is itt a levegőben nem volt melegem. Egyedül egy kisebb széll ellenállással kellet megküzdenem egy jó 1-2 kilóméteren keresztűl. Majd lassacskán a felhők fölűl megpillantottam egy sötét erdőt. A fái ágas bogasak voltak úgyhogy nem tudtam leszállni. Lejebb ereszkedtem és olyan közel repültem a fákhoz amennyire csak tudtam. Ekkor figyeltem fel egy valami varjú féle károgásra. De semmi ilyen madarat nem láttam csak valami fehér moszatott. Nem láttam sajnos jól a fáktól. Szerencsére talltam egy lyukat a fák között, ott próbáltam lemanöverezni magamat a talajra. Nem messze víz csobogást és patahangokat hallottam. Elindultam a víz írányába de csak szép komotos, megfontolt lépésekkel. Nem tudtam mire számíthatok itt, de felvillanyozott ez az egész. |
Az erdőség szélén ácsorogtam, még az én kisebb területemen. Hatalmas vigyorral számon leskelődtem az ágak közül. Néha felpillantottam, átnéztem egy kupac bokor felett, majd arrébb szökkeltem egy egyszerű mozdulattal. Mint egy debil.. Várjunkcsak?! Hiszen ez rám vall.. Halkan, röhejes kacajt ejtettem. Inkább asonlított egy vészmadár hangjára, mint egy nevetésre. Megtorpantam mostmár, nem akartam magamat kifárasztani túlságosan is. Kihúzva magamat figyeltem a kinti élővilágot. Nekem mondjuk ez a hely volt maga a megnyugvás, bár mit várnak tőlem? Nem sokat. Nem hoz sokszor egy lénnyel sem össze a sors, hála istennek kerülnek. ondjuk ki kell azért merészkednem néha napján, de ha tehetem azt is borús időben teszem. Nem akarom azt, hogy lássanak. Nem érdemlik meg azt, hogy lássanak. Miért is tehetnék meg? Tch... Egészen csendesen, defelnyerítettem, hátha kapok választ. Igazából szomjas voltam, így beljebb indultam egy kisebb tócsa felé, amiből kortyoltam párat. Szerettem itt, szabadon lenni. |
VESTIAN x CHILDREN OF BONE
zárt játék |
[6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Amikor zajt csapott, kis grimasz vágódott arcomra. Mindent pontosabban mindenkit fel akar kelteni? Valahogy sejtettem, hogy ő nem csak büszkeségből teszi ki magát. Biztos voltamneki, hogy inponálni akar külsejével. Lassan kidogtam orromat az ágak között, majd előrébb lépdeltem. Fejem, vállam majd teljes testem bújt elő a sűrű ágak leplei közül. Megálltam közel a parthoz. Régen nem voltam tiszta vízben, így kissé látszott lábaimon a sár, homok és kosz. A vízet felvertem, így a vízben meglátszott az üledék, ami eddig a tó aljn lapult meg. Ki tudja, milyen halak úszkálnak e vízben. - Nem kell kétszer mondani. - fejemet kissé leszegeztem, és mint egy gonosz segéd odalépdeltem, kissé hozzásimultam, farkamat felcsaptam, majd mikor már nem tudtam hova simulni megfordultam faránál és a másik oldalára érve folytattam. Amikor elhaladtam feje mellett felcsaptam magasabbra farkamat, így talán arcába vághattak saras szálai. Ezután ellépdeltem tőla háttal és megráztam magam. - Nem igen jár erre ménesbeli tag. Jajj de illetlen vagyok! Még be sem mutatkoztam.. A nevem Children of Bone, de csak Chily. És téged? - ekkor az a mézes mázas hang valami komoly, szinte halálérzetet keltő hangom mordult fel. Felé fordultam, és szemeimmel övéit fürkésztem, hátha találok valami érzelmet amit kihasználhatok.
