|
Témaindító hozzászólás
|
2014.08.15. 21:08 - |
MAYA x NOCTIS
zárt játék |
[5-1]
 Úgy döntött, vár még egy kicsit, hogy össze tudja szedni az erejét. Rövid idő alatt tett meg hosszú utat, érthető hát, ha kimerült. És amúgy is, hová mehetne? Vissza a méneséhez, ahol mindenki a párválasztás lázában ég? Semmi kedve nem volt hozzá. Felpillantott az égre, ami narancsban és rózsaszínben pompázott, ezzel gyönyörű, élettel teli hangulatot adva a tájnak. Úgy néz ki, az éjszakát is itt kell töltenie. Talán nem is nagy baj, hiszen élelem és víz is akad itt elég. Mélyen elmerült a gondolataiban, mikor egy hang riasztotta meg kissé. A kanca szólt hozzá, bátortalanul... talán félne tőle? Eleve nem volt az a típus, aki ok nélkül rátámad bárkire, kancákra pedig végképp nem. Mindigis inkább segítette őket, és nem foglalkozott vele, hogy éppen melyik ménesbe valók, a kanca az kanca, és megérdemli a jó bánásmódot. - Dehogy zavarsz. - válaszolta meglepetten. Igazság szerint tényleg nem zavarta, legalábbis addig, amíg nem kezd el úgy viselkedni, mint a többi. |
 Alig telt bele pár percbe, egy fekete mén jelent meg, tőle nem messze. Alquo volt, így Maya kissé hátrált, de nem mutatta különösebb félelem jelét, bár a lelke reszketett. Nem régiben találkozott egy Alquo ménnel, aki a nemes és becsületes hírét meghazudtolva rátámadt, csak azért, mert az Equo ménes tagja volt. Így érthetően maradt benne némi fenntartás az Alquókkal szemben az eset óta. A fekete mén csak biccentett felé, Maya pedig hirtelen nem nagyon tudta, mit kellene tennie.
- Szia - mondta halkan, nem akarta magára felhívni a pegazus figyelmét. Nem annak a fajtának tűnt, aki le sem száll a kancákról. Biztos ő is inkább elmenekült - gondolta. Ehhez a tóhoz vagy társasággal érkeznek, vagy egyedül, de akkor többnyire biztosan azért, hogy egyedül legyen az illető. Maya visszafordult a tó felé, de a szeme sarkából szemmel tartotta az idegent. Be kellett vallania, hogy kifejezetten vonzónak tűnt, de gyorsan elhesegette ezeket a gondolatokat a fejéből. Szegény egyedül akar lenni, és én még ilyeneken gondolkozok - szidta le magát gyorsan, majd mély levegőt vett.
- Zavarlak? - kérdezte kissé talán bátortalanul, és már nem is igazán a méntől félt, inkább attól tartott, hogy pusztán a kérdésével felborzolja majd a kedélyeket. |
Már jóideje repült a tó irányába, mikor végre megpillantotta azt. Először a kristályos csillogás tűnt fel neki a fák között, majd végül megpillantotta az egész tavat. Ahogy egyre közelebb ért, úgy tűntek fel neki az apró részletek, a közelben tanyázó állatok, a kidőlt fatörzsek. És persze nem kerülhette el a figyelmét a víz szélén álldogáló kanca sem. Semmi kedve nem volt beszélgetésbe elegyedni, főleg nem most, mikor a legtöbb ló csak a párválasztásra tud gondolni. Voltaképpen ezért is jött el ilyen messzire a ménesétől, hiszen a fiatal még szinte csikónak tekinthető kancák csapatostól eredtek a nyomába, ő pedig nem győzött menekülni előlük. Egy percre még az is megfordult a fejében, hogy megfordul és eltűnik, de túlságosan szomjas volt hozzá, így bosszankodva tett meg még néhány szárnycsaoást, hogy végül kecsesen földetérhessen kicsit távolabb a kancától. Jól nevelt volt, így felé biccentett, majd minden figyelmét a hűsítő víznek szentelte. Mikor először belekortyolt a hideg folyadékba kissé megborzongott. Miután csillapította szomját felemelte nemes fejét, és kissé megrázta sörényét, talán csak azért, hogy imponáljon a kancának. Bár ezt ő maga sem tudta biztosan. |
Merengve állt, miközben a vizet figyelte. Maya rég tűnt már el az Equók területéről, de őszintén bevallotta magának, hogy nem is nagyon zavarta a kis kimaradása. Szerette a ménesét, de most amellett, hogy kérdéses a vezér személye, ráadásul a méneknek folyton csak kancákon jár az esze, megállás nélkül. De persze tudta, hogy mindenhol így van ez. Kissé még fiatalnak érezte magát a csikókhoz, de hat évesen azzal is tisztában volt, hogy nem csak ez számít: a megfelelő mén elengedhetetlen. Hiába, Maya nem érte be akárkivel. Halkan horkantva hesegette el a gondolatait a témáról. Na tessék, őt is megfertőzte a tavasz. Lassan a vízhez sétált, beleszagolt a levegőbe, nincs-e veszély, majd lehajolt, és ráérősen inni kezdett. Most a maga ura, és nem kell folytonos parancsolgatást és szervezkedést eltűrnie. A Shiwas-tó pedig tökéletes volt erre a célra. Csendes, nyugodt, békés. És magányos, legalábbis, kivételesen annak tűnt. Mikor felemelte a fejét, ismét a víz kötötte le a figyelmét. Hívogató volt, de nem mert belesétálni, nem bírta jól a hideget, nem akart magának felesleges kellemetlenséget. Aztán úgy állt ott, mintha várna valamit, vagy valakit, bár ezt észre se vette magán. |
[5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Úgy döntött, vár még egy kicsit, hogy össze tudja szedni az erejét. Rövid idő alatt tett meg hosszú utat, érthető hát, ha kimerült. És amúgy is, hová mehetne? Vissza a méneséhez, ahol mindenki a párválasztás lázában ég? Semmi kedve nem volt hozzá. Felpillantott az égre, ami narancsban és rózsaszínben pompázott, ezzel gyönyörű, élettel teli hangulatot adva a tájnak. Úgy néz ki, az éjszakát is itt kell töltenie. Talán nem is nagy baj, hiszen élelem és víz is akad itt elég. Mélyen elmerült a gondolataiban, mikor egy hang riasztotta meg kissé. A kanca szólt hozzá, bátortalanul... talán félne tőle? Eleve nem volt az a típus, aki ok nélkül rátámad bárkire, kancákra pedig végképp nem. Mindigis inkább segítette őket, és nem foglalkozott vele, hogy éppen melyik ménesbe valók, a kanca az kanca, és megérdemli a jó bánásmódot. - Dehogy zavarsz. - válaszolta meglepetten. Igazság szerint tényleg nem zavarta, legalábbis addig, amíg nem kezd el úgy viselkedni, mint a többi.
Alig telt bele pár percbe, egy fekete mén jelent meg, tőle nem messze. Alquo volt, így Maya kissé hátrált, de nem mutatta különösebb félelem jelét, bár a lelke reszketett. Nem régiben találkozott egy Alquo ménnel, aki a nemes és becsületes hírét meghazudtolva rátámadt, csak azért, mert az Equo ménes tagja volt. Így érthetően maradt benne némi fenntartás az Alquókkal szemben az eset óta. A fekete mén csak biccentett felé, Maya pedig hirtelen nem nagyon tudta, mit kellene tennie.