|
Témaindító hozzászólás
|
2015.01.23. 20:18 - |
SEPAR x MISTRAL x MERMAID
zárt játék |
[10-1]
 Separ komoly tekintettel figyelte a körülötte folyó eseményeket, és hangtalanul mély levegőt vett. Nem kifejezetten értette, hogy most éppen miért kapott szidalmat a fiatal kanca. Azzal tisztában volt, hogy megzavarta a sürgős értekezésük, és ezért ő is hasonló fejmosást adott volna Mistral helyében a húgának. Viszont azt is pontosan tudta, hogy nem szabad őket elküldeni. Annál gyanúsabb az egész, gyanús dolgok esetén pedig megindul a pletyka, és ez az, ami a leginkább megingathatja egy vezér hatalmát. A pletyka és az intrika.
Semmi szükség erre ezekben a gondterhelt időkben. - tette még hozzá gondolatban, ám kezdte kellemetlennek érezni a csendet, úgyhogy tekintélytparancsoló fejét a kanca felé emelte.
- Van bármilyen tapasztalatod a harcmezőn, Mermaid? |
 Lapitva vŕnszorogtam hŕtra. Ez a helyzet kěnos volt. Most szereztem egy ůjabb rossz pontot, ám legalŕbb tŕrsasŕgban voltam. Hallgattam a mčneket, de nagy volt a csend, kěnos. Hallgattam a madarak zajŕt. Behajtottam a szŕrnyaimat, megŕlltam a věz szčlčn, majd beljebb lčpdeltem, ůgy tčrdig. Čreztem testvčrrem gonosz pillantŕsŕt magamon, biztosan valami fontos megbeszčlčs közepčn voltak. Lehajoltam a věz tükrčhez, mčlyen belenčztem. Sörčnyemet felborzolta a szčl, atitokzatos csend, a mčnek halk testi hangjai. Mintha megnyugodtam volna a közelükben.
- Bŕtyŕm! Ma este, ugye...- nčztem fel Mistralra, aki kissč rŕm is sunyětott vŕlaszŕnŕl, nem csak fčlbeszakětott. Visszameredtem a vězre. Nčha elgondolkoztam azon, mičrt is szeretem čn öt ennyire, mičrt prňbŕlok megtenni črte mindent.
Mŕr čppen rŕ akartam vŕgni, hogy menjen haza, amikor Separ megelözött. Figyeltem a kanca tevčkenysčgeit, haragos voltam rŕ.
- nem!- jelentettem ki, majd megrŕzva fejemet Separ felč fordultam.
- ne haragudj neveletlensčge miatt, mčg " csikň", nem sikerült mčg mindent belevernem a szčp fejecskčjčbe.- talŕnn kis gůny is volt hangomban a kanca irŕnt. |
Separ nyugalma percek alatt eltűnt, ahogy megpillantotta a közeledő kancát. Lassan mély levegőt vett, hogy eloszlassa a kisugárzásából a harag minden kis szikráját, ennek ellenére továbbra is ott fortyogott benne a düh. Ezeknek a majdnem hogy haszontalan teremtéseknek miért kell minden fontos alkalmat tönkretenniük? Még ha Mistral húgáról is van szó.. Sőt, főleg ha róla! Tanulhatott volna már némi jómodort. Mindenesetre Separnak eszébe jutott a korábbi bemutató, és hogy a kanca milyen jól szerepelt. Hm... Érdemes észben tartania ezt.
- Alázatosságodnak köszönd, hogy maradhatsz - szűrte a fogai közt a szavakat, csakhogy ne legyen a szokásosnál is zsémbesebb. Nehezére esett ez, ugyanis ezzel véget is ért a taktikai megbeszélés. Egy kanca lett volna az utolsó, akinek a közelében megoszt egy ilyen tervet. Még Ichtaca közvetlen közelében is hamarabb kezdett volna diskurálásba. Csend volt. Separnak nem volt mondandója. |
 -Črtettem.- bňlintottam egyetčrrtöen. Önuralmat tanusětva fordultam volna visszafelč, amikor elcsendesült a szčl. Csend čs bčke honolt, bŕr nem sokŕig. Lassan nyugodott lefelč az aranylňan virětň nap a kčk s tüzvörös čgen. Pŕr nagyobb madŕr, pontosětok, lň repült ŕtt az čgen. Hallottam pŕr szŕrnycsapŕst, majd ahogy kis ködarabok gördülnek le a falon, ami elöttünk volt. Megŕlltam pŕr elörehaladott lčpčs utŕn. Drŕga hugom ugrŕlt ŕt a szirten, majd kis cselezčssel amit mčg čn mutattam neki kčt köszikla között ŕtrepülve lŕbait s farkŕt a vízbe črinte kecses mozdulattal szŕllt le közvetlen elöttünk.
- hugom....- biccentettem felč kedvesen. Az utňbbi idöben kissč szorosan vettem, dobok neki egy jutalmat.
Mivel tudtam, hogy a bŕtyŕm egy megbeszčlčsre ment a partra, kissč eloöresiettem a gondolattal s elindultam oda. Nem akartam este egyedül maradni, ö pedig kčpes elhagyni. Ŕtrepültem pŕr sziklatömb között, ugrŕndoztam, majd mikor čszrevettem, hogy ki a mellette lčvö lň, szigorba vŕgtam magamat, s kecsesen lečrkeztem elčjük.
- Elnčzčst a zavarŕsčrt. a bŕtyŕm miatt jöttem, esetleg maradhatnčk, csatlakozhatnčk? Ha nem zavarok.. - lehajtva fejemet a földig, mčly levegöt včve lehunytam szemeimet s ůgy szusszantam egyet ggorsan, majd felkaptam fejemet čs Separra nčzve kčrtem " engedčlyt". |
Separ mély levegőt véve meredt maga elé, és hagyta, hogy a tüdejét megtöltse a friss levegő. Így se volt teljesen őszinte, de ennyit épp elég tudnia a ménnek. A többit ráér később megtudni, mikor már végre kitalált valamit. Dühítette, hogy tanácstalan, de egyelőre nem volt jobb ötlete annál, minthogy várjanak.
- Még senkit - horkantott - Nem akarom, hogy bárki más tudomást szerezzen erről az egészről. - nézett komolyan Mistralra, tekintete azt sugallta, hogy ha bárkinek a tudtára kerül ez a beszélgetés, egészen biztosan kitépi a nyelvét.
- Meg akarom szerezni a Ferequók területeit. Szükség van rájuk - jelentette ki makacsul, bár ezutóbbi a legkevésbé sem volt igaz. Nem volt semmi szüksége azokra a szánalmas erdőkre. Fentről lehetetlen őket megfigyelni, a fák között pedig szárnyakkal szinte semmire se mennek. Nem, Separt valami más hajtotta: a féktelen bizonyítási vágy, mely nem volt rá jellemző. Szűnni nem akarok vágyat érzett rá, hogy a porba tiporja a Ferequókat, minden látszólagos, törékeny béke ellenére. Ha már Leroy fellebbentette a fátylat, hát legyen hivatalos majd idővel. |
Fgyeltem meglehetösen figyelemfelkeltö reakcióit. Tekintetemmel mostmŕr inkŕbb a szikla meredek oldalŕra helyeztem. Arra lčvvö szŕrnyamat kinyůjtňztattam, majd felborzolva tollaim kissč megrŕztam. Viszont ledermedtem a következök hallatŕn.
- Ha ezt elöbb tudom...- magyarŕzkodŕsom hiŕba valň volt. Včrem felpezsdült a küzdelem hallatŕnn, testem minden izma megmerevedett. Azt azčrt nem mkndom, hogy szerettem a harcot, de igen, rčg nem voltam csatŕban, čs szerintem itt rŕm is szüksčg lesz, vezčrünk nemes oldalŕn.
-kiket ňhajt maga mellett, hŕny fös kčszenlčtet?- tekintetem haragos volt, fůjtattam. Tudtam, hogy itt nem csak erröl van szň. Mereven bŕmultam orrnyělŕsŕt, orrtrombitŕjŕt, rŕggňizmait, szemeit. Črezni lehetett rajtam azt a bizonyos csödör8ös jellemet, mely mŕr rčges rčgen halmozňdott bennem. A szčl hangosabb lett, a legtöbb zajt el is nyomta.
|
Sóhajtva sétált tovább Mistral mellett, és egy szót sem szólt. Nehezére esett erről beszélni, az pedig méginkább, hogy beszéljen-e egyáltalán. A mén a bizalmasai közé tartozott, talán az egyetlen volt, akiben igazán bízott, ennek ellenére még neki sem akaródzott elmondani. Az agyában a kerekek hangosan csattogatok, mit reagáljon vagy mit ne. Mindeközben nem nézett Mistralra, az csak még jobban megnehezítette volna a dolgát.
- Nemrég összegyűlt három.. illetve négy vezér - horkantott neheztelő hangon -, azt pedig gondolom tudod, hogy ennek nincs jó következménye. Nehéz idők elé nézünk - állt meg végül, és komolyan nézett a szemébe - Mindennél nagyobb szükség van a harcosokra.
Sziklaszilárd kijelentését pár pillanat csend követte, amíg Separ a patái alatt szétterülő, nedves homokot figyelte.
- Azt hiszem, háború készül - tette még hozzá, s a bajlós hangulatot tovább fokozta az időközben erősebbre forduló szél. |
Ezen a beszčlgetčsen a tanětvŕnyaimrňl, kancŕkrňl volt szň. Ez a feladatom, hogy kitanětsam a "jobbik vilŕgot". ost mondjam, hogy nem lesz az? Lehet, hogy ennčl nem ŕll majd feljebb, de nem baj, mkndent meg kell tennem annak črdekčben, hogy tovŕbb adjŕk tudŕsomat. čreztem ahogy sörčnyemet elöre fůjta a szčll, hallottam a tenger s madarak zajŕt, mely zene volt füleimnek.
-Köszönöm.-nem ůgy tünt, mintha itt lenne agyilag, ěgy črdeklödve fordultam felč. Másik oldalrňl borzolt fel a szčl.
- Minden rendben...?- vetettem fel ňvatosan a kčrdčst.
|
Separ a bemutató után félrehívta Mistralt, hogy megvitassa vele a növendékek teljesítményét. Elégedett volt azzal, amit látott, legalább ennyi nyugalma volt az elmúlt két hét történései fényében. Erősen fújt a szél, mint mindig a tengerparton, ám nem volt zavaró, főleg nem Separ számára, hisz az ő sörénye minimális méretű volt. Megosztotta minden aggályát és elképzelését Mistrallal a növendékeket illetően, azonban a hangjában és a tekintetében látszott valami nyugtalanság. Nem tudta elfelejteni a síkságon történteket, féltette az övéit mind a Kiátkozottaktól, mind a Cornáktól... De esze ágában sem volt egy szót se szólni minderről. Bár bízott Mistralban, megfogadta magának, hogy nem beszél róla senkinek, ez alól ő sem lehetett kivétel.
- Elégedett vagyok a munkáddal - jelentette ki végül, majd sóhajtott - Nehezemre esik közülük választani. De idővel majd elválik minden. Mindenesetre, te ne aggódj. Minden rendben lesz - mondta, de amint a mondat végére ért, némi zavar futott át a tekintetén. Hisz miért ne lenne? - jutott eszébe, hogy ezzel talán korrigálnia kellene a felelőtlen kijelentését, de elvetette az ötletet. Az csak még feltűnőbb lenne. |
SEPAR x MISTRAL x MERMAID
zárt játék |
[10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Separ komoly tekintettel figyelte a körülötte folyó eseményeket, és hangtalanul mély levegőt vett. Nem kifejezetten értette, hogy most éppen miért kapott szidalmat a fiatal kanca. Azzal tisztában volt, hogy megzavarta a sürgős értekezésük, és ezért ő is hasonló fejmosást adott volna Mistral helyében a húgának. Viszont azt is pontosan tudta, hogy nem szabad őket elküldeni. Annál gyanúsabb az egész, gyanús dolgok esetén pedig megindul a pletyka, és ez az, ami a leginkább megingathatja egy vezér hatalmát. A pletyka és az intrika.
-Črtettem.- bňlintottam egyetčrrtöen. Önuralmat tanusětva fordultam volna visszafelč, amikor elcsendesült a szčl. Csend čs bčke honolt, bŕr nem sokŕig. Lassan nyugodott lefelč az aranylňan virětň nap a kčk s tüzvörös čgen. Pŕr nagyobb madŕr, pontosětok, lň repült ŕtt az čgen. Hallottam pŕr szŕrnycsapŕst, majd ahogy kis ködarabok gördülnek le a falon, ami elöttünk volt. Megŕlltam pŕr elörehaladott lčpčs utŕn. Drŕga hugom ugrŕlt ŕt a szirten, majd kis cselezčssel amit mčg čn mutattam neki kčt köszikla között ŕtrepülve lŕbait s farkŕt a vízbe črinte kecses mozdulattal szŕllt le közvetlen elöttünk.