Jellem: Dement két személyiséggel rendelkezik. Tulajdonképpen ez is a rámért átok: az ő útjában nem a fák dőlnek ki, a tornádó sújt le, vagy az ég zuhan a fejére. Na most, éppenséggel azt is lehetne gondolni, hogy olcsón megúszta. De ez egy hatalmas tévedés. Az eredeti Dement egyáltalán nem őrült. Bár jóságosnak még hatalmas jóindulattal sem lehetne mondani. Elég pimasz, és bunkó, nem tart tiszteletben soha senkit, és semmit. Ha kell fájóan őszinte, de hazudni is úgy tud, mint a vízfolyás. Kevés dolog képes felkelteni a figyelmét, ezek egyike, ha egy túlontúl bátor, vagy bolond ló nem rémült meg a küllemétől, és jellemétől. Egész normális is tud lenni. Ezzel egyetlen probléma van: hogy nem akar. Igyekszik mindenkit a lehető leggyorsabban eriasztani a maga közeléből. Pedig nem kedveli a magányt, sőt, nagyon szeretne ismét csatlakozni egy méneshez. Ezt két dolog gátolja: a kinézete, és a Lélek. A Lélek, Dement második személyisége. Ha Dement a józanság vékony peremén egyensúlyozik, akkor a másik személyisége egy pszihopata. Miben nyilvánul ez meg? Ha Lélek átveszi az uralmat a teste felett, akkor megállíthatatlan puszításba kezd. Ebben a legrémisztőbb, hogy ésszel teszi. Nem ront neki egyből senkinek, viszont szereti kiélvezni, ha áldozatai szemében meglátja a tükröződő félelmet. Ez az éne agresszív, elég egy rossz szó, és képes akrkinek nekimenni. Dement testi gyengeségeit pedig akarakterővel, és őrülettel pótolja. Gondolom, így érthető, miért kerüli a fiatal mén a társaságot. A Lélek tulajdonképpen akkor jön elő, ha a ló felidegesíti magát, vagy izgatott lesz, esetleg fél. Ilyenkor, míg valamiféle köztes állapot jön létre a két tudat között, akár még "beszélgetni" is tudnak. Valamint, ha egyszer eluralkodik elméje felett a Másik uralma, akkor Dement végig érez, és lát mindent, amit amaz csinál, csakhogy beleavatkozni nem tud. Ebből következik, hogy egyetlen félelme van a legrosszabb fajta. Önmagától fél, tudja, egyszer eljön majd az idő, mikor nem tudja tovább magában tartani a Lelket.

Előtörténete: Dement egyszerű, Alquo ménes beli pegazusként jött világra. Akkoriban még egyszerű pegazus volt, tollas szárnnyal, és mintázat nélkül. Rokonai leginkább harcosok voltak, a ménesen belül, és őt is erre a pályára akarták nevelni. Csakhogy ő nem akart harcolni. Szabad akart lenni, kötöttségek nélkül. Akkor még nem is sejthette, hogy kívánsága egyszer valóra válik... Csak nem úgy, ahogyan azt szerette volna. Jó néhány kiképzésen, és hasonlón vett részt, igyekezték megtörni a szabad jellemét, hogy olyan legyen, mint a többi társa: parancsra ugró gépezet. De akármennyiszer verték meg, tartottak neki kiselőadást az engedelmességről, Dement egyre inkább ellenszegült. A helyzet odáig fajult, hogy a ménes vezetősége megfenyegette, ha nem tanul meg viselkedni, rövid úton távozik majd a ménesből. A csikót ekkor sikerült vérig sérteni. Dühében, és elkeseredettségében a Sötét erdőségkbe menekült. Ez volt élete első, és utolsó hibája. Dement teljes elkeseredettségében a Szellemeket szidta, valamint a ménes vezetőségéhez is volt néhány keresetlen szava. Pontosan tudta, hogy a nála hatalmasabbakat nem szabadna szidni, ráadásul nem pontosan azon a helyen. De álmában sem gondolta volna, hogy a megtorlás ilyen kegyetlen lesz. Nem sokra emlékszik a Kiátkozása pillanatából. Ha arra gondol, mikor megtörtént, csak villogó fények, és mindenfelől érkező, ősi hangok és sziluettek jelennek meg lelki szemei előtt. Mikor magához tért, még mindig a Sötét erdőségekben volt, és külsőleg semmit ne vátozott, csakhogy a Lélek már ott lapult az elméje mélyén. Az éjszaka leple alatt visszatért a méneséhez. A szülei már keresték. Azonban azon az éjszakn megtörtént a változsa. A fehér jelek bőrébe égtek, ahogyan a szárnyairól is lehullottak a tollak, és a hártyás denevérszárnyai előtűntek alóla. Még ezekben a zavarodott pillanatokban átvette az uralmat a teste felett a Másik, és megtámadta a ménes tagjait. Tulajdon apját pedig halálra sebezte. A legrosszabb, pedig az volt, hogy a vaódi Dement mindezt végig kellett, hogy nézze, de semmit nem tehetett, önmaga ellen. Mikor végre ismét önmaga volt - már amennyire ez lehetséges - a vadonba menekült. Azóta is ott kóborol, egymagában. Ha néha napján találkozik is valakivel, azt igyekszik elkerülni, bár ez az ő esetében nem is bonyolult.

Apja, anyja: Tharr | Anja

Párja: Nincsen

Egyéb rokonok: Nincsen

Hang: -

Music ~ -

 

Neved: Maya

Elérhetőség: már megvan

Miért választottad ezt az oldalt? már megvan :)